Nem tudok haragudni. Nem tudok egy pillanatig se mérges lenni. Megértem. Elhiszem, hogy nyomasztó, száz szemmel leselkedő árnyak vesznek minket körül, ami ijesztő. De ilyen mindíg is az élet. Száz és száz veszély vesz minket körül, döntések sorozatán múlik minden pillanat amit megélünk. De pont ezért varázslatos élni. Mert bármi jöhet. Jöhet az, hogy akit szeretsz az viszontszeret. Jöhet az, hogy bár beárnyékolják a boldogságot, te kitartasz. Mert tudod, hogy a másik is kitart.
A múlt ott van mindehol. Minden döntéssel esélyek millióit nyerjük vagy vesztjük el. Pillangó-effektus. Valahol, a világ valamely pontján egy pillangó épp akkor csapott a szárnyával, mikor nem kellett volna. Ezzel megingatott valakit a hitében. És a megingatott, megszédült ember kidől. Azt hiszi ilyenkor, a földön fekve, hogy egyedül van. Nem veszi észre a felé nyúló karokat, nem tekint fel arra aki mellette állt mindíg, pedig ő nyújtja legjobban a karját. Azt hiszi, az taszította a földre. Fél. Megijed. De nem kell. Nem attól kell félni aki melletted áll, aki szeret, és bármire hajlandó lenne érted.

Én... én sajnálom, hogy elestél. Megütötted magad, és fáj. De nem énrám haragszol valójában, tudom. Én se haragszok rád, sőt. Ezért is akarom, hogy végre beszéljünk. Hogy tisztázzuk, hogy kiterítsük egymásnak a lapjainkat. Bár te kezdetektől fogva beleláttál az enyéimbe, és remélem hogy én is a tieidbe. Akkor viszont ne marj bele a kézbe ami segíteni akar. Azt bánni fogja mindenki. Nem kaptam eddig tőled lehetőséget a... tisztázásra? Nem jó szó, tisztázni azt kell aki bemocskolta magát. Én őszintén viselkedtem veled mindíg. Esélyt kérek tőled arra, hogy elmondjak neked mindent. Mindent amit jelentesz nekem.
Ne fossz meg tőle. Nem akarom megtudni milyen a világ nélküled.