Itt egy Presser Gábor szám állt, de úgy hiszem elég a nyiglődésből, nem halt meg senki... :)
Nemrég felhívtam, beszélni telefonon, a lezárást illetően. Nem neheztel, nem mérges rám. Picit csalódott, picit én is az vagyok. Ennyi. Idő kell, és újra barátokká válhatunk. Barátokká... most ez a távolabbi célom.
A tesztoszteron viszont gonosz dolog, képes felnagyítani a meglévő érzéseket, és űzni, hajtani, őrületbe kergetni amíg meg nem kapja amire vágyik. De ha ráeszmélsz, mert a barátaid ráeszméltetnek, hogy mit tettél, ha rájössz, csak a kényszer csapott a lovak közé, akkor az hirtelen köddé válik. De onnét már akkor hosszú út vezet vissza a barátságig. De az első lépést megtettem.
"Mert a fejlődés szükségszerű."
Szerintetek: