James life

És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Nincsenek világokat megváltó gondolataim, nem tudok sorokon át a politikáról vagy a közéletről zengeni. Pár frázis, néhány jól-rosszul kimosdatott kifejezés, egy maréknyi fennköltség. Csak ennyi kell ahhoz, hogy bebugyoláljam a bennem lévő nihilt és tálaljam. Nektek. És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Üres.

Szerintetek:

  • Summmer: Követeljük az új blog címét :) (2010.10.04. 18:00) Szervusztok
  • Summmer: Olyan, mintha ez előkészítő gondolata lenne annak a bejegyzésnek, amit kicsit fentebb írtál, az él... (2010.10.04. 11:09) Lomolás
  • Summmer: Hé, ez egy VIP blog, semmi helye itt a globalizációnak. Prostestálásra bujtalak fel :) (2010.10.04. 10:19) Fész-kelődök
  • Summmer: EZ talán a legjobb bejegyzésed, amit itt olvastam tőled, és nem azért, mert a többi gyenge minőség... (2010.10.04. 10:16) Utak
  • Summmer: Na hol van már az a fotósorozat :) És mi a téma? Hadd lám :) (2010.10.04. 10:07) Várjatok
  • Utolsó 20

Napok, Hetek, Hónapok

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Novella - Egy ágyban az...

2010.07.31. 23:58 James86

- Bassza meg... - szisszenek fel, ahogy felrúgom az immáron üres borosüveget. Az éjszakai csendbe a káromkodásom után csak az eldőlő palack tompa csendülése, majd a zörgő gurulása a parkettán harap bele. Koccanva áll meg a fal mellett. Egy ideig még nézem, majd magam mellé pillantok. A lány mozdulatlan. Nyilván nem ébredt fel a zajra. Amennyit ivott, nem is lenne csoda. Felülök lassan. Boxeremért kotorászok, majd feladom a dolgot, nem kell az. Sötét van amúgy is, csak az ablakon szüremlik be némi hold és utcai lámpa fény. Ellenben valamire jobban szükségem van most, mint az alsógatyám. A földön eldobott farmerért nyúlok, farzsebéből könnyedén kihúzok egy apró, lapos, ezüst dobozkát. Felpattintom, majd kiemelek egy jointot. Szám sarkába teszem, majd óvatosan rágyújtok. Visszadőlök az izzadságtól nyirkos párnára. Lassan szívom a könnyű drogot, közben a plafont figyelem.
- Adj nekem is. - szólal meg a lány. A neve nem jut eszembe.
- Erős a cucc. - fújom ki a füstjét, majd két ujjal összecsippentve nyújtom át.
Finoman szippant aprót belőle, lenntartja, közben átnyújtja.
- Nem mondtad, hogy van anyagod. - közli folytott hangon, s kiengedi a füstöt.
- Nem kérdezted. - Vonom meg a vállam. Újra megmerítem a THC füstjébe a tüdőm s az agyam. Veszettük kattogok közben, nem jut eszembe a neve. Lehet az alkoholtól? Vagy a fű tett be? Vagy csak egyszerűen nem érdekelt, és nem is kérdeztem? Ránézek, átnyújtom a spanglit. Szív, lenntart, visszaad. Reggel ismertem meg. Azt hiszem. Egyszerű utcai rajzolóként tengetem életem itt, Bécsben. A boruk pocsék, de a cannabis kárpótol. Magyarországgal ellentétben, itt kint meg lehet élni a művészetből is. Ha nem is luxuskastélyban élek, hanem egy ledurrant panel, mégledurrantabb szobájában, azért a magam ura vagyok. A magam főnöke. Szóval a csaj egy rajzot kért. A Mariahilferstrasse igen népszerű túristalátványossag. Majd' minden nációból megfordul egy-két díszpéldány. Magyarból is, mint ez a lány. Hosszú, mogyoróbarna haj, igéző szempár. Telt csöcsök, formás segg. Mi kell még egy magamfajtának? Rajzot kért. Aztán szó-szót követett, és a vége egy orbitális kefélés lett. Nem mondom, ilyen is ritkán fordul elő velem...
- ...szóval szeretsz?
Te jó ég, ez eddig beszélt hozzám!
- Mi?
- Te nem is figyeltél rám?! - csattan fel hirtelen.
- Bocs bazdmeg, de nem. - vetem oda közönnyel.
- Egy utolsó rohadék vagy. Felhívsz magadhoz, itt romantikázol velem, hagyom, hogy elcsavard a fejem, aztán gerincrevágsz és szia? - mellém térdel a matracon.
Igen. Valahogy így.
- Igen. Valahogy így.
Ezt most tényleg kimondtam?
- Te egy vérbeli patkány vagy! - Tör ki belőle a hiszti. Ezek szerint tényleg kimondtam.
- Mégis mit hittél? Szerelem első látásra vagy mi a fasz? - Nem kiabálok, csak higgasztok, fő a nyugalom, ugye. - Miért kell tönkretenni most ezt a nyugis estét?
- Dehát... dehát... én nem vagyok kurva...! Én azt hittem, hogy...
- Rosszul hitted. - utolsót szippantok a fűből aztán egy hamutálba ejtem a kis kartoncsigát. Karórámra nézek, halványzölden foszforeszkáló számlap szerint nemrég múlt el hajnali kettő. - Hajnali kettő van. Vagy visszafekszel, vagy elmész. De engem hagyjál békén lazítani. Egyébként se tartalak kurvának. Elvégre nem fizettem egy buznyákot se.
- Fasz. - Morran rám, majd visszadől.
Mindezek után azt hiszem nem is baj, hogy kurvára nem tudom a nevét.

A bejegyzés trackback címe:

https://jameslife.blog.hu/api/trackback/id/tr882190286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.