James life

És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Nincsenek világokat megváltó gondolataim, nem tudok sorokon át a politikáról vagy a közéletről zengeni. Pár frázis, néhány jól-rosszul kimosdatott kifejezés, egy maréknyi fennköltség. Csak ennyi kell ahhoz, hogy bebugyoláljam a bennem lévő nihilt és tálaljam. Nektek. És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Üres.

Szerintetek:

  • Summmer: Követeljük az új blog címét :) (2010.10.04. 18:00) Szervusztok
  • Summmer: Olyan, mintha ez előkészítő gondolata lenne annak a bejegyzésnek, amit kicsit fentebb írtál, az él... (2010.10.04. 11:09) Lomolás
  • Summmer: Hé, ez egy VIP blog, semmi helye itt a globalizációnak. Prostestálásra bujtalak fel :) (2010.10.04. 10:19) Fész-kelődök
  • Summmer: EZ talán a legjobb bejegyzésed, amit itt olvastam tőled, és nem azért, mert a többi gyenge minőség... (2010.10.04. 10:16) Utak
  • Summmer: Na hol van már az a fotósorozat :) És mi a téma? Hadd lám :) (2010.10.04. 10:07) Várjatok
  • Utolsó 20

Napok, Hetek, Hónapok

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Éld az életed

2010.08.18. 00:23 James86

A pergamensárga falra finoman tapadó pókháló lustán lebben az állólámpa irányából fel-fel röppenő meleg légáramlattól. Minden más szinte mozdulatlan a szobában, leszámítva az ütemesen, mély dorombolással lenyomodó billentyűket, a villogó kurzort, és engem. Negyed egy múlt lassan, nem épp célhely ilyenkor még a monitort bámulni görnyesztett háttal és összeesett tartással. De a shownak mennie kell tovább, nincs vita. Szóval éld az életed. Nehéz dolog, de ma adtam és kaptam leckét belőle. Pontosabban ez igen prózai megfogalmazása a dolgoknak, de hát mivel ez nem áll messze tőlem, ezért én így is gondolok rá.
Munkahelyemen van egy feladatsor, amit pár óra alatt tökélyre begyakoroltam, és remekül megy. A mai műszakban ezt nem tudták, én pedig nem szóltam erről. Első körben talán a félszeg viselkedésem dominált... a faszt. Igazából csak jottányi kedvem nem volt jót tenni brahiból mással. Aztán végig gondoltam a miérteket és a mikénteket. Tegyük föl, hogy nagyvonalú leszek, és leváltom az adott dolgozót, hogy kimehessen szünetre. Ó, akkor minden bizonnyal, nagyon jó véleményt kapnék, meg lennének elégedve. De. Ezel után tőlem rendszeresen el is várnák ezt a gesztust, ezáltal, ha egyszer-kétszer nyomós okkal visza kell utasítsam, akkor a véleményezés megfordul. És az ember ritkábban emlékszik a jóra, leginkább a rossz marad meg benne. Más tészta, hogyha megkérdezik tudom-e csinálni, és esetleg váltom-e az illetőt. Akkor nem hazudok, megmondom, hogy igen, és ha kell váltom. De magamtól nem. Ez volna a lecke a mai napra magmnak magamtól. Ha nem kérnek a segítségedből, magadtól ne erőltesd rá másokra.

A bejegyzés trackback címe:

https://jameslife.blog.hu/api/trackback/id/tr272229420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tuberkolozis 2010.08.18. 06:35:21

Na látod barátom én mikor oda kerültem a munkába akkor én meg az ellenkezője voltam és tessék te látod mindenki csak a nevem mondja hogy ezt csináljak már lécci meg azt úgyhogy ezt akár atya jótanácsnak is el lehetne könyvelni!!!

Summmer 2010.08.23. 20:53:18

Teljesen igazad van. Ne felejtsd el viszont, hogy egyszer te vagy az áldozat, máskor az igazságtalan geci a társadalom nevű rendszerben. Ilyenné termelt ki minket az evolúció...