James life

És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Nincsenek világokat megváltó gondolataim, nem tudok sorokon át a politikáról vagy a közéletről zengeni. Pár frázis, néhány jól-rosszul kimosdatott kifejezés, egy maréknyi fennköltség. Csak ennyi kell ahhoz, hogy bebugyoláljam a bennem lévő nihilt és tálaljam. Nektek. És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Üres.

Szerintetek:

  • Summmer: Követeljük az új blog címét :) (2010.10.04. 18:00) Szervusztok
  • Summmer: Olyan, mintha ez előkészítő gondolata lenne annak a bejegyzésnek, amit kicsit fentebb írtál, az él... (2010.10.04. 11:09) Lomolás
  • Summmer: Hé, ez egy VIP blog, semmi helye itt a globalizációnak. Prostestálásra bujtalak fel :) (2010.10.04. 10:19) Fész-kelődök
  • Summmer: EZ talán a legjobb bejegyzésed, amit itt olvastam tőled, és nem azért, mert a többi gyenge minőség... (2010.10.04. 10:16) Utak
  • Summmer: Na hol van már az a fotósorozat :) És mi a téma? Hadd lám :) (2010.10.04. 10:07) Várjatok
  • Utolsó 20

Napok, Hetek, Hónapok

szeptember 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Oldboy

2010.09.23. 23:58 James86

Park Chan-Wook neve ismerősen csenghet az ázsiai filmekre kiélezett fülek számára. Bizony, a dél-koreai rendező kellő alázattal rendeli alá magát a sztorinak, ezáltal remekebbnél remekebb filmeket állít a thrillere és a drámára éhező közönség elé. Nos, ezuttal én egy régi-régi kedvencemről tartanék egy pár soros székfoglalót, remélem lesz olyan akinek megtetszik ez alapján. Ez pediglen az Oldboy, a rendező Bosszú trilógiájának második része.

Oh Dae-su egyszerű ember. Reggel felkel, este lefekszik. A kettő között vagy dolgozik vagy iszik. Sokat beszél, többnyire a semmiről, dehát ez korabéliek sajátja. Lánya születésnapját az alkohol miatt kénytelen a rendőrségen tölteni, ahonnét aztán barátja hozza el. Éjjel, szakadó esőben telefonál akadozó nyelvvel, egy utcai fülkéből, s mikor barátja egy pillanatra elfordul eltűnik szőrén-szálán. 15 évre.
Egy bérház ki tudja hanyadik emeletére száműzik, egy egylégterű szobába. Minden társasága egy tévé, ami egyszerre barát, egyszerre tanár, és szerető. Hiányt nem szenved semmiből, fogvatartói rendszeresen ellátják mindennel ami az életben maradáshoz kell. A tébolyító az a tudatlanság. Miért? Kiért? Hogyan? És számára a legfontosabb: Meddig?
15 év után ahogy elrabolták, épp úgy engedik el: Minden figyelmeztetés nélkül. Új öltöny feszül rajta, csuklóján méregdrága óra. Zsebében némi pénz. De sehol sincs válasz. Látszólag céltalanul bolyong, mikor rájön, a játszma nem ért véget, csupán nagyobb teret kapott. 5 napja van, hogy kiderüljön mi volt az a múltbéli bűne ami miatt elveszítette családját, a barátait, s ahogy telik a film úgy lassan a józan eszét is. De Oh Dae-su nem olyan emberré vált a fogságban, aki ilyesmit tétlenül elvisel, ezért bosszúra indul.

A Cannes-i Filmfesztivál nagydíját kapta a film 2004-ben. Quentin Tarantino eképp nyilatkozott róla: "Ez a film sokkal tarantinosabb, mint bármi, amit eddig alkottam."

Ez volt eddig a pro. Most jön a kontra: Igaz, hogy egyik kedvenc filmem, mégsem tudok szó nélkül elmenni olyan momentum mellett, mint amilyen például a tipikus ázsiai filmek (thrillerek, drámák, horrorok) gyengepontja: a történet lassan indul, kicsit frusztrálóan. Eléggé laposnak tűnik a dolog, majd hirtelen gyors egymásutánban felpörögnek az események, ilyenkor az ember nem tudja pontosan mit is lát, vagy miért is van az ami. És mire helyrerak mindent, már csúsznak is a kanjik (írásjelek) stáblista gyanánt. Ezt a betegséget ez a film sem nélkülözi, első nézéskor kell a türelem, hogy a történet minden szála kibomoljon, hogy azután a végkifejlet nagyobbat szóljon.

9/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jameslife.blog.hu/api/trackback/id/tr22319272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Na'conxypan 2010.09.25. 09:57:18

az egyik kedvenc filmem sok sok éve...örülök, hogy itt olvashatok róla újra! Végre egy jó film, amiről írsz:D Na jó nem gonoszkodok, de nálam tényleg bent van a top10ben.