Ha át tudok adni valamit is az utókornak, az legyen ez:

SOSE LÉGY ŐSZINTE! NE TÁRD FEL GYENGÉID! NE SZERESS SENKIT MEG!

Ki fogják használni ellened. Azok fognak legelőször és a legnagyobbat rúgni beléd akiket közel engedsz magadhoz. Mondvacsinált okokkal fognak összegyűrni és eldobni. Áligazságok hálóját dobják rád és folytanak bele a saját önútálatodba. Te pedig ott fogsz lebegni a kétségeesés tengerén; nem értve mi és hogyan is történt. Te nem ezt érdemelted. Nem így volt fair. Hát elmondom: a világ sese fair. Ha megszeretsz valakit, önkéntelenül lemezteleníted a felsőtested, és kést nyomsz a másik kezébe, és megmondod neki hova döfjön. És kivétel nélkül mind döfni fog. Talán előtte ad egy csókot. vagy csak szimplán leengedi a kést, hogy ő soha nem tudná megtenni. Aztán, mikor elalszik a kétséged, akkor fogja belédvágni. A bordád recsegni fog a penge alatt, te pedig állsz, kisírt szemmel és várod, hogy a másik körbevágja, majd kitépje a szíved, aztán a porba dobja és eltapossa. Hosszú ideig tart új szívet növeszteni. Van akinek nem is sikerül. Az enyém még vért spriccelve rúgja utolsókat a földön. De már nem fáj. A sebet összerántja az üresség... marad egy ksi fehér karika a helyén

AZ ÜRES BIZALOM KÖRE.

És nem tudom ki is vagyok... ember-e vagy csupán egy sorsa miatt nyüszítő állat.