Az elmúlt este sokáig fent voltam, szörfölgettem a blogokon, pakolgattam az elektronikus levelesládámban, sűrűn felnéztem az iwiw-re. Gondolkodtam, és olyan dolgokra jutottam, amire nem nagyon szerettem volna, de mégis minduntalan ugyan oda lyukadtam ki. Eddig egy nagy, bonyolult mintázatot alkotott az egész, aminek csak a részeit ismertem, de mára azt hiszem, látom a teljes képet.

Sok voltam. Túl egyszerű. Túl szerelmes. Elfogadtam minden hibáját, minden rossz döntését, mert szeretem. Nem hagytam, hogy megtanulja: harcolni is kell. A legrosszabb dolgot követtem el vele, amit ember a másikkal elkövethet: Hagytam, hogy elkényelmesedve figyelje a történéseket, míg én kettőnkért küzdök. Ott tartottam, ahol az előző kapcsolatomban is. Jól indult, mert együtt hibáztunk, ha hibáztunk, ezért együtt tudtunk kilábalni belőle. Itt is így volt az elején. Együtt vágtunk bele, együtt léptünk, együtt haladtunk. Aztán valami... valamikor a múlt héten elromlott. Én... én nem azt mondom, hogy benne. Nem tudom melyikünkben, de ő megállt; megtorpant. Ezt én nem vettem észre eddig. Elmentem mellőle olyan távlatokba, ahová nem tud elérni, vagy ha igen csak nagy erőfeszítéssel tudna. De nem tudom, hogy képes lesz-e erre. Hogy fogát összszorítva lépjen tovább, míg át nem ér a rázós részen. Arra, hogy megállok és várok rá, képes vagyok. Érte képes. Senki másra nem tudnék már úgy nézni mint rá, ha emiatt vállat vonnék és hagynám az egészet.
Voltak hibáim, igen, elismerem. És vannak is. És lesznek, mert ember vagyok. És ugyanezért az okért Ő is hibázik, és dönthet rossz értékrend alapján. Aki beszabadul egy olyan világba, ahol még előtte nem igen járt, rossz lehet, ha nem tudja felvenni a tempót. De azért van a másik, hogy együtt, egyszerre lépjenek, addig amíg a közös utuk valahol a messziségben véget nem ér.
De hogy oda eljussunk, mindkettőnknek áldozatokra, sebekre, és erőfeszítésre van szükségünk. Aztán a másik mellett ezek természetesek lesznek, és többé nem lesz áldozat az áldozat, hanem figyelmesség és odaadás, nem lesz seb a seb, hanem megbocsájtás és hűség, és nem lesz erőfeszítés az erőfeszítés, hanem kitartás és szeretet.

Én harcolok kettőnkért. Te is tedd meg ezt.