Mindemellett amúgy, oké, hogy vele akartam leélni az életem, és hogy szerettem, és szeretem most is, nem lehet nem elmenni abbéli felismerésem mellett, hogy Őt soha nem érdekelte, hogy én hogyan érzek iránta.
Hogy én hogy érzek. Én Őt tettem minden elé ami számomra jelentett akármit is. Az Első és Egyetlen volt nekem. De én neki? Ezek után mi mást gondolhatnék, mint valami másod vagy harmadlagos dolog. Születésnapomkor se próbált meg a kedvemre tenni, igaz, hogy megtanult kötni, és kaptam tőle egy puha, meleg sálat, amiért nagyon hálás vagyok, és becsületben is tartom azt a sálat, de akkor is rosszul esett az aznapi mellőzés. Mint ahogy az általa lemondott randik és találkozók is mind mind mentek a megbocsájtás ládájába, szinte gondolkozás nélkül. Különösképp ismerve a dolgok folytatását...
A fel nem vett telefonokat megemlíteni csak szószaporítás lenne. Kiálltam érte mindekivel, a családommal szemben. Győzködtem az ismerőseim, hogy azért ilyen, mert fél és megijedt.
Ha belegondolok, én sokmindent megtettem érte. Sokat éreztem és érzek most is iránta. És mindezekkel szemben a mérleg másik serpenyőjében mi csücsül? A bizalom elvesztése? De miért? Hisz hűséges vagyok! A mentalitásom? Hogyan? Hisz nem is ismerte azt az oldalam még amit csak neki tartogattam.
Más mellett, egy más helyzetben kialakult tettért kell most bűnhődnöm. Bocsánatot kértem, pedig mindenki hülyének nézett, hogy miért alázkodsz így meg, mert ő bukta el a féltékenység tesztjét. Ez nem fair. Akit szeretünk az nem kínozzuk így. Esélyt adunk egymásnak mindíg. Esélyeket, hogy újra és újra bizonyíthassuk az egymás iránt érzett szerelem tisztaságát. Hogy örökké tarthasson a kapcsolat. Hogy tudjuk azt mondani hetek, hónapok elteltével egy balzsamos, csillagfényes könnyű tavaszi estén: Hozzám jössz feleségül?
De erre a válaszra várnom kell...
És igen. Csalódtam benned. Többször kellett csalatkoznom, mint neked bennem. És legvégül, ami a legjobban fájt: csalódtam benned, mert a félelmed a sérüléstől fontosabb, mint hogy kimutasd a szereteted. vagy hogy megértsd azt, miért szeretlek én téged. És te is csalódtál bennem. De én még szeretlek mindezek ellenére is. Hát te?
Mert én sem vagyok szent.
Szerintetek: