- És a tavalyi év Szkepticista Szemlélet díját átveszi... - dobpergés, majd a nyíló boríték surrogása - ... Tábori "JerryJames" Imreeeee....
 A kamera ráfordul a nézőtérre, ahonnét egy fiatal, körszakállas srác áll fel hihetetlenkedő arckifejezéssel. A szomszédai rázzák a kezét, aki előtt elhalad megveregeti a hátát. Majd ráfordul a bársonyszőnyegre, és felkocog a pódiumra. A dijat átveszi, immár vigyorogva, majd a magasba emeli.
- Beszéd... - súgja a műsorvezető.
- Ömm igen. - Hajol oda a mikrofonhoz. - Köszönöm! Köszönöm ezt a rangos díjat, bár nem igazán érdemlelm meg szerintem. Köszönöm édesapámnak, aki egy alkoholista csődtömeg, aki miatt megutáltam minden illuminált egyént, és nyers modorban értekezek embertársaimmal, ha épp eszembe jut, mit kellett 23 év alatt elviselnem... - A díjat forgatja meghatódottan. - Köszönöm édesanyámnak, aki alig enged levegőhöz nap mint nap, menekülvén kibírhatatlan férje elől. És persze köszönöm a többi családtagomnak, közeli és távoli barátaimnak, akik egy pillanatra se képesek ledobni a hazugság álcáját amik magukra húztak. Hálás vagyok mindenkinek, aki a képembe hazudik, és azt hiszi nem lehet rájönni. Nélkülük nem jutottam volna mára ide. - Emeli kicsit meg az üveg idolt. - Remélem a közeljövőben is lesznek emberek akik félreismernek. Akik megbántanak ok nélkül. Akiktől bár őszinteséget várok, csak a nihilt és a ferdítést kapom. Hálás vagyok a hazugságokba szőtt hazugságokért, az ebből adódó önfényezésért és piedesztára emelésért. Isten tartsa meg jó szokásotokat. Találkozunk 2010-ben! Köszönöm!
 Tapsvihar, majd könnyű zene kíséretében lesiet a szinpadról meghatódottan, szemét törölgetve, kezében a szobrocskával.