Ritkán van az hogy filmről írok kritikát, és mégritkább az, ha az IMDB értékelésével egyet értek. Sőt az, hogy a nézőtéren csak hárman ülünk, az a legritkább (Westend Palace, Hétfő 11:00). Ez esetben viszont sajnos/szerencsére egybevág az IMDB pontszám, az általam jogosnak vélt értékeléssel. (7/10)

A film érdekesen indul, nagyívben tör előre, aztán a váratlanul beálló mellékszálak, a monologizálások, és a múltba történő visszautalások vissza-vissza rángatják a cselekményt. Aztán újra nekilendül a dolog, aztán megint lefékez. Nagyjából úgy néz ki, hogy az alkotónak/alkotóknak volt egy jó ötlete, ez viszont nem töltötte volna ki a játékidőt, hanem folyton folyvást meg kell szakítaniuk magukat. Ennek az eredménye az lett, hogy a néző valóban csak néz, de nem ért semmit a film felére. A végére persze eljut a nagy konklúzióhoz, mint minden hasonló stílusú film, de hogy mi az... hát azon még gondolkoznom kell. Ez történik, ha egy jó gondolatot nem tudják merre vigyenek és csapkodnak vele össze vissza. A színészi játék, a vágás, az operatőri munka, a kosztümök, a világítás... stb... hibátlan ettől függetlenül, épp ezek miatt ér annyit a film amennyit. Kár érte, alakulhatott volna jobban is.