Igazából az elmúlt napok, de leginkább a mögöttem álló hét húzott ki a mocsárból, ahová még az elmúlt év októberébe kerültem, és tovább görgetném ezt a képzavart. És igen, mocskos vagyok, sáros vagyok, bűzlök az iszaptól, de már nem érdekel. Mikor az ember kapálózik a fulladás szörnyű képével a fejében, átpörgeti az életét, és amikor végre megmenekül, más ember lesz. Írtam régebben, hogy a fejlődés szükségszerű. Nos, mérföldkőhöz értem, és pár sorban vázolnám az eddigi konklúzióim.

1. Ne nyeld az ideget, ha szarul érzed magad, add ki magadból. Jobb lesz, ha megszabadulsz a negatív "energiától", nem fog utána ellened fordulni.

2. A nő nem logikus lény. Amit ésszel kell eldöntenie, azt érzéssel teszi, a szívére hallgat. (Női megérzés, ugye... amit nyugodtan hívhatunk a józan észű gondolkodás teljes hiányának is.) Amikor viszont az érzelmeire kéne hagyatkoznia, átadni magát a dolognak, egyből elkezd kattogni. Taktikázna, próbálkozna alternatívákkal, pedig A és B pont között a legrövidebb út az egyenes.

3. Ahhoz, hogy legyek valaki az életben, el kell hagyni azon jó tulajdonságom, hogy konzekvensen törődök a tetteim kimenetelével. Figyelembe veszek minden tényt, és olyan megoldást próbáltam eddig választani, ami mindenkinek egformán jó. Csak az ilyen döntés általában tényleg mindenkinek jó, csak én csikorgatom a fogam. No, ezt meg kell változtatnom. Törtetőnek kell lennem. Hogy Guy Ritchie filmjének metoforájával éljek: Spílernek.
 

"Sokan kérdezik tőlem, milyen egy spíler? Azt szoktam mondani: Felejtsétek el zombi fejeket, a kokós zenészeket, a rehabot... nem-nem. Egy spíler jóval több ennél. Mindenki a tutira vágyik. Van aki a lét, van aki az anyagot tolja. Másoknál a szex játszik. Kinek a csillogás, kinek a hírnév. De egy spíler az egészen más. Miért? Azért mert egy kőkemény spíler orrba-szájba nyomat mindent."

Rock'n'Roll(a)