James life

És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Nincsenek világokat megváltó gondolataim, nem tudok sorokon át a politikáról vagy a közéletről zengeni. Pár frázis, néhány jól-rosszul kimosdatott kifejezés, egy maréknyi fennköltség. Csak ennyi kell ahhoz, hogy bebugyoláljam a bennem lévő nihilt és tálaljam. Nektek. És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Üres.

Szerintetek:

  • Summmer: Követeljük az új blog címét :) (2010.10.04. 18:00) Szervusztok
  • Summmer: Olyan, mintha ez előkészítő gondolata lenne annak a bejegyzésnek, amit kicsit fentebb írtál, az él... (2010.10.04. 11:09) Lomolás
  • Summmer: Hé, ez egy VIP blog, semmi helye itt a globalizációnak. Prostestálásra bujtalak fel :) (2010.10.04. 10:19) Fész-kelődök
  • Summmer: EZ talán a legjobb bejegyzésed, amit itt olvastam tőled, és nem azért, mert a többi gyenge minőség... (2010.10.04. 10:16) Utak
  • Summmer: Na hol van már az a fotósorozat :) És mi a téma? Hadd lám :) (2010.10.04. 10:07) Várjatok
  • Utolsó 20

Napok, Hetek, Hónapok

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Shadow

2010.05.14. 11:45 James86

 Fekete, csillagtalan, amorf űr. A semmiből növekvő állábak körülfonnak, és húznak magukkal. Lassan közelítek valami felé. Nem látom, érzem. Talpam talajt érez, s abban a pillanatban a sötétség is visszahúzódik. Szürke homoktenger közepén állok. Sosemvolt szél támad a semmiből, a szürke homokból dűnék lesznek, melyek lassan haladnak, alávetve magukat a szél akaratának. Az ég valamivel világosabb mint a homok, de egységes szürkeségét fekete felhők szaggatják meg. Se nap, se hold, se csillagok. Nem mozdulok, csak figyelek. A táj egyszerre ismerős, és ismeretlen. Lehajolok, belemarkolok a homokba. Ekkor látom, nem homok az, hanem hamu. Undorral pergetem ki az ujjaim közül, mikor a szél irányt vált, belekap és hatalmas, csattogó szárnyakká bűvöli köpenyem. Köpeny? Ah. Már tudom hol vagyok. Valahol elmém egy távoli szegletében. Egyesek Antissnak hívják. Álmodok. Percek múltán, feltűnik valami a szélben. Suttogás? De nem kivehető.
 - Mit akarsz? - morgom magam elé.
A homokból ekkor egy ismerős alak sziluettje emelkedik ki. Arculcsap a hasonlóság, hisz még így, itt az Antisson bekövetkezett finom változások után is felismerhető ki az. Valaki akit szerettem...
 - Mit akarsz?
Elmosolyodik talányosan. Fejét picit oldalra biccenti, ettől finom hamu szitál alakjáról.
 - Mit akarsz? - üvöltöm felé, közelebb lépve.
A szél újra irányt vált, míg ő jobbra fordítja a fejét, finoman mosolyogva. Pillanatok alatt válik ismét a táj részévé, ahogy szétszórja a testét alkotó finom port az áramlat.

 Izzadtan ülök fel az ágyamban.
- Akkor bazd meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://jameslife.blog.hu/api/trackback/id/tr712002423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Summmer 2010.05.15. 00:27:41

Játék az élet, de nem te leszel a marionettje ;)
süti beállítások módosítása