Mage* blogján szó esett a blogparódiákról. Volt egy jól-rosszul megfogalmazott véleményem. Aztán ez lett belőle.

Jameslife, ahogy Mage látja:
---
Művészlelkű James vagyok. Csípős szivarfüstöt fújok a Nirvanába. Ma tetőzésre bazíroz a szplínes üresség.

Folyamatok zajlanak az életemben. Néha egyszerre több folyamat is van. Itt tart az egyik, ott tart a másik. Haladok előre, mint döglött hangya a gyantában. Ez a sebesség annak köszönhető, hogy rengeteget gondolkodom nap mint nap.

Néha annyira csíp a szivar, hogy még az űrt is amorfnak érzem. Ki kéne menni blogolni a szabad ég alá, a fűbe fekve, fűszálat rágva, nézni az állábaikon a Nirvanába kúszó bárányfelhőket, álmodozni nőről, apaságról, vagy mégis inkább az ürességről. Jó volna megnézni, hogy mit látok még amorfnak égbolton kívül, mert lehet, hogy csak egy meridiánvihar elől menekülő asztrálmadár hagyott kínt kerülve foltot a napszemüvegemen.

Őszintén szeretném elkerülni, hogy a blogomon magamról vagy az életemről írjak.
---

*Annyit tudni kell, ha nem a saját blogommal szöszmötölök, akkor ezen a site-on vagyok.