Jó, tudom, kicsit unalmas, hogy filmkritikákkal jövök mostanában, de jelenleg az életem eléggé lapos, azon belül kusza, ha kibogozik egy-egy szálat akkor esküszöm, írok róla.

Szóval. Mit sem sejtve, egy könnyed keddi vagy szerdai délelőttön tévedtem be a moziba. Mivel természetemhez közelinek érzem a misztikus filmeket, azon felül jó izléssel tapintok rá a keleti filmekre, még ha csak co-op produkcióban is, ezuttal mellétrafáltam. No, nem végzetesen, de a film maga egy olyan érzéki kátyú, a mozgóképpel történő szórakoztatás ösvényén, ami úgy megzöttyenti kicsit az embert. Előszóban vegyük górcső alá a rendezőt, M. Night Shyamalan-t. Az indiai származású, 40 éves férfi rendezői pályafutása majdnem olyan jól indul, mint az előző postban leírt Christopher Nolan-é. Két könnyed film bemelgítésként, elsőként egy művészfilm, másodiknak pedig egy családi komédia. Azt hiszem hazai mozikba nem került egyik sem. Aztán vett egy fordulatot, és belevágott a közönségfilmekbe. A Hatodik érzékről azt hiszem kevés rosszat lehet elmondani, remek film, kategóriájában kiemelkedő szinészi munkával, rendezéssel. Aztán gyors ütemben, belevágott a Sebezhetetlenbe, ami ismételten nem volt bukás. A hibát ez után követte el, szerény véleményem szerint. Elhagyta a jól bevált színészét, Bruce-t és egy másik híres emberrel próbát tett, név szerint Mel Gibson és a Jelek. A nézőket megosztotta a film, de szerény környezetemben nem találtam olyat akinek tetszett volna. Aztán jött A Falu. Katasztrófa. Másfél órás szarpofozás. Lány a vízben. Hagyjuk. Az Esemény. Azt hiszem, nem kell tovább körítenem a dolognak, értitek, ha azt mondom, hogy a rendező A Jelek után leszállóágba került. Gondolom, ezt ő is érezhette, hisz egy (eléggé) közkedvelt animéhez nyúlt, ami elég misztikus, ugyanakkor mégis gyermeki, egyszóval bárki figyelmét leköthetné. Ez volt Az utolsó léghajlító. Sajnos azt kell mondjam, hogy rossz kezekbe kerül a sztori. (A cím választás körüli hercehurcát nem is említve, hisz eredetileg az Avatár néven futott volna, de James Cameron előbb csapta le az asztalra a forgatókönyvet, így később a bíróság neki ítélte a cím felhasználhatóságát.) Nem rosszabb de nem is jobb a sorozatnál. Csak az a baj, hogy a sorozat sokrészes, így sok egyszerű epizód kiad egy monumentális sztorivonalat. Ez a film voltaképp a rajzfilm egy évadát foglalná össze, a Víz Könyvét, de valahogy lyukasnak, hiányosnak éreztem. Alapvetően azt vártam, hogy olyan lesz mintha egy ültő helyemben végigülném a rajzfilm összefoglalóját, a sallangoktól mentesen, a harci és morális jeleneteket kinagyítva, úgy ahogy egy misztikus filmhez illik. Ehhez képest kaptam másfél órás információközlést, egy két trükkfelvétellel. Ezek után nem vagyok biztos benne, hogy a további részei érdekelni fognak-e. Bár reméljük Shyamalan észbe kap, imádkozik Sivához vagy Visnuhoz, esetleg Brahmához, vagy mindháromhoz, simogassa meg a buksiját, hogy ne csússzon tovább a lejtőn.

5/10