James life

- Bassza meg... - szisszenek fel, ahogy felrúgom az immáron üres borosüveget. Az éjszakai csendbe a káromkodásom után csak az eldőlő palack tompa csendülése, majd a zörgő gurulása a parkettán harap bele. Koccanva áll meg a fal mellett. Egy ideig még nézem, majd magam mellé pillantok. A lány mozdulatlan. Nyilván nem ébredt fel a zajra. Amennyit ivott, nem is lenne csoda. Felülök lassan. Boxeremért kotorászok, majd feladom a dolgot, nem kell az. Sötét van amúgy is, csak az ablakon szüremlik be némi hold és utcai lámpa fény. Ellenben valamire jobban szükségem van most, mint az alsógatyám. A földön eldobott farmerért nyúlok, farzsebéből könnyedén kihúzok egy apró, lapos, ezüst dobozkát. Felpattintom, majd kiemelek egy jointot. Szám sarkába teszem, majd óvatosan rágyújtok. Visszadőlök az izzadságtól nyirkos párnára. Lassan szívom a könnyű drogot, közben a plafont figyelem.
- Adj nekem is. - szólal meg a lány. A neve nem jut eszembe.
- Erős a cucc. - fújom ki a füstjét, majd két ujjal összecsippentve nyújtom át.
Finoman szippant aprót belőle, lenntartja, közben átnyújtja.
- Nem mondtad, hogy van anyagod. - közli folytott hangon, s kiengedi a füstöt.
- Nem kérdezted. - Vonom meg a vállam. Újra megmerítem a THC füstjébe a tüdőm s az agyam. Veszettük kattogok közben, nem jut eszembe a neve. Lehet az alkoholtól? Vagy a fű tett be? Vagy csak egyszerűen nem érdekelt, és nem is kérdeztem? Ránézek, átnyújtom a spanglit. Szív, lenntart, visszaad. Reggel ismertem meg. Azt hiszem. Egyszerű utcai rajzolóként tengetem életem itt, Bécsben. A boruk pocsék, de a cannabis kárpótol. Magyarországgal ellentétben, itt kint meg lehet élni a művészetből is. Ha nem is luxuskastélyban élek, hanem egy ledurrant panel, mégledurrantabb szobájában, azért a magam ura vagyok. A magam főnöke. Szóval a csaj egy rajzot kért. A Mariahilferstrasse igen népszerű túristalátványossag. Majd' minden nációból megfordul egy-két díszpéldány. Magyarból is, mint ez a lány. Hosszú, mogyoróbarna haj, igéző szempár. Telt csöcsök, formás segg. Mi kell még egy magamfajtának? Rajzot kért. Aztán szó-szót követett, és a vége egy orbitális kefélés lett. Nem mondom, ilyen is ritkán fordul elő velem...
- ...szóval szeretsz?
Te jó ég, ez eddig beszélt hozzám!
- Mi?
- Te nem is figyeltél rám?! - csattan fel hirtelen.
- Bocs bazdmeg, de nem. - vetem oda közönnyel.
- Egy utolsó rohadék vagy. Felhívsz magadhoz, itt romantikázol velem, hagyom, hogy elcsavard a fejem, aztán gerincrevágsz és szia? - mellém térdel a matracon.
Igen. Valahogy így.
- Igen. Valahogy így.
Ezt most tényleg kimondtam?
- Te egy vérbeli patkány vagy! - Tör ki belőle a hiszti. Ezek szerint tényleg kimondtam.
- Mégis mit hittél? Szerelem első látásra vagy mi a fasz? - Nem kiabálok, csak higgasztok, fő a nyugalom, ugye. - Miért kell tönkretenni most ezt a nyugis estét?
- Dehát... dehát... én nem vagyok kurva...! Én azt hittem, hogy...
- Rosszul hitted. - utolsót szippantok a fűből aztán egy hamutálba ejtem a kis kartoncsigát. Karórámra nézek, halványzölden foszforeszkáló számlap szerint nemrég múlt el hajnali kettő. - Hajnali kettő van. Vagy visszafekszel, vagy elmész. De engem hagyjál békén lazítani. Egyébként se tartalak kurvának. Elvégre nem fizettem egy buznyákot se.
- Fasz. - Morran rám, majd visszadől.
Mindezek után azt hiszem nem is baj, hogy kurvára nem tudom a nevét.