Ha beteg kisgyerekről van szó, akkor mindig összeszorul a szívem :( Ha ez segít, akkor küldeni fogok a pbunny-féle pozitív energiákból felé. Remélem azért elmeséled majd részletesen is, hogy kivel történt ez, és hogy, meg miért...
A fotót pedig felismertem ám :)

remélem felépül a kislány... nem lehet könnyű a szüleinek és persze neki sem; de szerencsére sok súlyos betegségből felgyógyultak már emberek...

James, egyébként te miért éppen a buddhizmus felé fordultál? persze csak akkor válaszolj, ha nem tartod túl indiszkrét kérdésnek ezt itt a neten... van pár buddhista ismerősöm a blogvilágban, és igazából mindig is érdekelt, hogy egy európai miért épp a buddhizmust választja vallásának, életszemléletének... pl te nem érzed úgy, hogy már csak a kulturális különbségek miatt is nehezen érhető el számunkra az a világ?

Igazából ez nálam még 12-13 évesen kezdődött. Egy újságban olvastam, hogy egy Buddha-szobor hasának dörzsölése szerencsét hoz. Eléggé szükségem volt abban az időben sok szerencsére, és hát, mi veszteni valóm van alapon, vettem egy Buddha szobrocskát. Nagyon sokáig itt volt a polcomon, és ha tényleg szükségét éreztem, dörzsölgettem. Csodával határos módon, akkor mindíg sikerült is nekem. Megmaradt tehát szokásnak ez az egész metódus. Pár évvel ezelőttig gyűjtögettem a Buddha szobrocskákat, most egész szép gyűjteményem van belőle, különféle méretben, anyagban, formában. Aztán egyszer valahol jött nekem egy sugallat a Zen-nel kapcsolatban. Egy-két könyv elolvasása után rájöttem, hogy ez volt mindíg is az én mentalitásom is. Csöndesen megfigyelni, megőrizni az ürességet (=nyugalmat). Aztán jött némi oldalirány a Tao-ból, aminek alapjai lényegében egyenlők a Zen alapjaival. Sunrjú Szuzuki, Szung Szán, Taisen Deshimaru zen mesterek könyvei pedig végképp meggyőztek: ha érdemes valamilyen vallást gyakorolni, akkor ez az. Nem rémisztget olyan dogmákkal, hogy ha nem élsz szegényen és szerényen akkor halálod után pofánvágnak, sőt. Azt tanítják: élj teljes életet, törekedj a megismerésre. Tégy úgy ahogy jónak látod, de végy figyelembe minden eshetőséget, és ne kapkodj. De ne ess az elbizakodottság bűnébe, mert akkor széthullhat minden. Szóval ez is egyfajta alázatra tanít, de közel sem olyan drasztikus módon mint a Biblia vagy a Korán; Tóra. (Fogat-fogért ugye...) A szcientológiát nem veszem... nem tudom komolyan venni vallásként, a hinduizmus és az iszlám pedig igen szereteágazó, kicsit sűrű nekem. Így hát maradt a végére a Tao és a Zen. És én elégedett vagyok az eredménnyel.

ez az üresség, amiről beszélsz, nem riaszt inkább? ha jól tudom, a buddhizmus egyik fontos alappillére a vágyak és a világi dolgok elutasítása, és minden olyan köteléktől való megszabadulás, ami ehhez a világhoz láncol... persze, ezt az ürességet biztos lehet többféleképp is értelmezni... én eddig sosem voltam biztos benne, hogy a buddhizmusban mit is értenek ez alatt.

Hát egy mester erre azt mondaná: Az üresség az üresség. A nap süt, a kutya ugat.

Az én olvasatom inkább úgy hangzik a dolog, hogy minden dolog se nem jó, se nem rossz. Csupán az által válik valami jóvá vagy rosszá, hogy mivel hasonlítod össze. Az üresség pedig rossz lehet, ha valaki mindenre vágyik... mindent birtokolni akar. Viszont ha el tudod engedni azt amit fájna elveszítened akkor igazából nem tudod soha elveszíteni. Ez ismerősnek hangozhat a Csillagok Háborújából, Yoda elmélkedése ez. De ha jól tudom Lucas nyilatkozta egyszer, hogy Yoda karaktere valamilyen szinten egy Zen mester karaktere. És maga a Jedi lovagrend a szamurájokat szimbolizáná. (A japán szamurájok vallása a Zen volt. Órákat meditáltak egy-egy csata előtt, és ritkán tartottak az ütközetek /ember-ember ellen/ pár percnél hosszabban. Felesleges volt minden sallangtól, törekedtek a tökéletességre, ahogy azt a Zen tanítja.)

Ja, de nem válaszoltam a kérdésedre: Nem, nem riaszt. Sőt vonz. épp az előbbiek miatt. ^^