Következmények és viselkedések.

Etikus lenne-e futó viszonyba/viszonyokba lépnem ismervén azokat a körülményeket, hogy ezek a dolgok igen hamar eljuthatnak valakihez, aki minden bizonnyal neheztelne rám avégett? Viszont hedonizmusom már kezd olyan mérteket ölteni, ahol már nem hiszem, hogy képes vagyok helyes következtetéseket levonni, így megvan rá az esély, hogy saját magam állítom a későbbiekben kivégző osztag elé, csupán mert engedek a pillanat csábításának. Vagy nem. Vagy nem is számít az egész, hiszen már réges rég egyedül maradtam.

A kérdés adott: boldogság és bizonyos tágabb értelemben vett kielégülés most, nem számolva a jövőbeni történésekkel, vagy türelmesen várok, és bízok abban, hogy lesz valami változás a mostani "rendben"?

Konzekvencia vagy deviancia?