Nem tudok aludni. Túl sok minden jár az eszemben. Semmi konkrétum, csak foszlányok, ideák. Sulival, melóval, lelkiekkel kapcsolatban. A kör mindíg ugyan oda tér vissza.

A lelkiek. Márpedig a kialakult helyzetből kilábalni nem könnyű. Pláne ismervén a dolog színét és fonákját... Az ügy bonyolódik. Vagyok annyira mazochista ugyanis, hogy egyszerre akarok két dolgot.

1.) Akarom, hogy velem legyen. Szeretném ha szeretne, ha tanúbizonyságát adná az érzéseinek, bizonyítva nem csak egy jó/rossz vicc voltam neki.

2.) El akarom felejteni. Haragudni akarok rá, éreztetni vele tetteinek következményét. Megbántani, ha kell, úgy ahogy ő megbántott engem a pikírt viselkedésével. De mivel az utóbbi az előbbi, az előbbi az utóbbi miatt nem megy, így patthelyzet. A tiszta lap lenne a megoldás, de a helyzet az, hogy nem jelentek jelen állapotban annyit neki, hogy ilyesmibe fogjon.
Hogy keressek mást... Nos, igen. Lehet vannak olyanok akik pikk-pakk eladják magukat... De én nem ilyen vagyok. Nem vagyok se jóvágású, sármos hapsi, és a bankszámlám se duzzad a vagyontól. Sosem tudtam "csajozni", nem a világom a pofátlan viselkedés, ami ehhez kell. Így azt hiszem érthető a problémám magva. Egy olyan húsbörtönbe lettem zárva amiből csak figyelhetem mások boldogságát, irigykedhetek a gyönyörre, amit egy csodálatos nő szeretete jelent, különösképp hogy pár pillanatra belekóstolhattam, hogy aztán végleg elérhetetlenné váljon.

Szeretet ünnepe, mi? Minden bizonnyal az elkövetkező pár napot ilyesfajta kínlódásban töltöm. Azért a többieknek kellemes, békés, ajándékban gazdag Karácsonyt kívánok.