Találtam egy régi-régi blogsiteot ahová régebben írogattam. Leletmentés címén átteszem ide az értékesebbjét.
----------------------------------------------
2009.02.08
Nem vagyok se élő, se holt. Nem vagyok se jó, se rossz. A magasság és a mélység ismeretlen számomra. Ahogy nem vagyok ura, úgy nem vagyok szolgája senkinek. A jövőm ködös, a múltam homályos. A Jelen van csak. Itt és Most. Az üresség megtölt, ahogy a formát kap, és a forma valójában nem más mint üresség. Egy palackba ami állott vízzel van megtöltve nem lehet nemes bort önteni. Ezért kell üressé válni, hogy bármi megöltsön amire szükségünk van. Gondolataim nem ragaszkdnak hozzám, én sem ragaszkodom a gondolataimhoz. Csupán lélegzem. Lassan minden kósza gondolat eltűnik, és marad az üresség. Kívülről mozdulatlannak látszom, de mégis mozgok. Nem úgy vagyok mozdulatlan mint egy darab kő, inkább úgy mintha egy állandóan változásban lévő erő megtorpanna. Az idő gyantába ragadva vánszorog, és bármilyen reakcióra óráim vannak szinte. Bármerre kitörhet a felgyülemlett energia, legyen az fizikális, mentáis vagy asztrális sík. A dolgok a helyes értékére hullnak, de nem szabad erre az állapotra törekedni. A céllal keresed a békét, az rabjává tesz és nem szabadulsz a börtönéből. Engedj el mindent. MINDENT. Ne foglalkoztasson semmi. Ha nem akarod a békét elérni, akkor fogod elérni. Mivel semmi olyan amit jelenleg nem birtokolsz, érzel, tapasztalsz nem hozhatja el neked a harmóniát, a megnyugvást.
---------------
2007.07.29
Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat.
---------------
2007.06.06
- Ugyan, hiszen nem is tudod, miről van szó. Mondd csak... hiszel te Istenben?
Gyors pillantást vetett rám.
- Menj már! Ki hisz manapság...
Nyugtalan volt a tekintete.
- Várj, nem ilyen egyszerű a dolog - magyaráztam szándékosan könnyed hangon. - Én nem a földi vallások hagyományos Istenéről beszélek. Persze nem vagyok valláskutató, lehet, hogy semmi újat nem sütöttem ki, de nem tudod véletlenül, hittek-e valaha egy... gyarló istenben?
- Gyarlóban? - vonta fel a szemöldökét. - Hogy érted ezt? Bizonyos szempontból minden vallás istene gyarló volt, mert emberi tulajdonságokat aggattak rá, csak felnagyítva. Az Ótestamentum Istene például hajbókolásra és áldozatokra sóvárgó, más istenekre féltékeny zsarnok... a görög istenek is tele voltak emberi gyarlóságokkal, civakodások, családi perpatvarok...
- Nem - szakítottam félbe -, én egy olyan istenre gondolok, aki nem azért tökéletlen, mert együgyű emberek találták ki, hanem leglényegesebb, immanens tulajdonsága a tökéletlenség. Olyan isten, akinek mindentudása, mindenhatósága korlátolt, tévesen látja előre műveinek jövőjét, az általa elindított események olyan irányba fordulhatnak, amelyek őt magát is megrémíti. Ez egy... nyomorék isten, aki mindig túlságosan sokat markol, és erre mindig későn jön rá. Aki csak az órákat szerkesztette, nem az időt, amit mérnek. Rendszereket vagy gépezeteket fabrikált meghatározott célokra, de azok túlnőttek a célokon, és elárulták őket. És megteremtette a végtelenséget, de az nem hatalmának mércéje lett, aminek szánta, csak határtalan vereségének mértéke.
- Valamikor régen a manicheizmus... - kezdte habozva Snaut. Gyanakvó tartózkodása, mellyel az utóbbi időben kezelt, most feloldódott.
- De ennek semmi köze a jó és a rossz princípiumához - szakítottam rögtön félbe - Ez az Isten nem létezik az anyagon kívül, és nem tud tőle megszabadulni, csak szeretne...
- Ilyen vallást nem ismerek - mondta rövid hallgatás után. - Ilyenre sosem volt szükség Ha jól értelek, és attól tartok, így van, te valami fejlődő istenre gondolsz, aki az időben érik és növekszik, a hatalom egyre magasabb fokára hág, és rádöbben hatalma tehetetlenségére? Ez a te istened olyan lény, akinek számára az istenség kiúttalan helyzet, és amikor ezt megérti, kétségbeesik. No jó, de a kétségbeeső isten nem más, mint az ember. Szóval te az emberre gondolsz... Öregem, ez nem csak filozófiának, de még misztikának is gyenge.
- Nem az emberre gondolok - makacskodtam - Néhány vonása talán megfelel a te alkalmi definíciódnak, de csak azért mert olyan hézagos. Az ember, a látszat ellenére nem alkot magának célokat. Beleszületik egy korba, amely kész célok elé állítja, szolgálhatja őket, vagy fellázadhat ellenük, de a szolgálat vagy a lázadás tárgya kívülről adott. Hogy megismerhesse a célok keresésének teljes szabadságát, egyedül kell lennie, ez pedig nem sikerülhet, mert ha nem emberek között nevelkedik, nem válhat emberré.
---------------
2006.12.06
Hogy miért rendhagyó? Talán azért mert nem a mai nap eseményeit dolgozza fel, hanem egy régmúlt történését...
- Depresszív hangulatom van -
Ülök az erkélyen a pincénél. Két oldalról szól a zene, azt hiszem valami lazább Kispál. Azt hiszem a Kinn állok a ház előtt. Lóg a lábam a semmibe, kezemben egy fél doboz sör. Mosolygok. Balra, lent a tűzre épp most tett Ákos néhány hasáb fát, és már jön is Tomi a fakanállal, az alattam lévő helységből, megkavarni a gulyást. Távolabb Peti magyaráz valamit Petrának, amott Boci érkezik a Lada felől, mobillal a kezében. Előrenézek. Lenyugvó nap a táj fölött, imitt-amott párafelhőcskék a szántás felett. Rózsaszentmárton, Szűcsi - a két legközelebbi település - kékesszürke foltként terül el kilométerekre innen. Valaki most megérinti a vállam. Viki az. Leül mellém. Kezében szintén egy doboz sör. Szótlanul ülünk. Mögöttünk morog valaki, Hátrafoldulok, és látom ahogy Attila, Viki kabátjával betakarva mocorog a fotelben. Hamar kiütötte magát. Az ajtónyílás elsötétül, és egy kevésbé sem imbolygó Kacsa jelenik meg benne. "Gyerekek, buli van" mondja, majd el is megy. Ekkor egy kocsi áll meg a pince előtt. Hopóék szállnak ki belőle, üvegekkel, és vigyorogva jönnek be a telekre. Vikire nézek. Ő vissza, majd boldogan mosolyogva tápászkodunk fel. Mielőtt még lemennénk, még visszafordulok, és végignézek rajtuk. Jó helyen vagyok.
Hogy ez hogy jön ide? Nem tudom... csak jól esett leírnom. - mindazonáltal a fényképeim között megtaláljátok mindannyiukat -
---------------
2006.10.04
Vhhhreagrhhhhh - - - Életvidám halálhörgés
Na, gondoltam idebiggyeszetk valamit erre a hónapra is.
Mit is... mit is?
Megvan. Bekötötték múlthéten a webtot ethómra, úgyhogy mostmár innen tolom kőkeményen.
Aztán, lássuk, mit érdemel még a nagyérdemű... Tegnap >- kedd, 3.-a -< nemnormális nagyúti ivócimbim kitalálta, harmadik órában hogy "basszunk be" mert szerelmi bánata van. Nos, mivel nem lehet felügyelet nélkül inni, el kellett kisérnem, és 0,5 lityi stella, meg egy "orosz" kör vodka után mindjárt nem látta olyan borúsnak a dolgokat, ja visszafelé bekukkantottunk egy talponállóba is, ami nekem már nem tetszett, de ez van... Vissza dolgozatot írni... Király... csak arra nem igazán emlékszem mit is írtam. Mind1, köv óra megint lyukas, vissza a törzshelyre. Még két kör vodesz, és vissza tesizni... ááá... szörnyű volt.///Itthon azért még a seggére vertem egy vörösnek-bornak///Másnap morci voltam egész nap... vajh miért????
Most meg itt ülök és írom ezeket a baromságokat, ahelyett hogy azt írnám, hogy lehet, hogy szerelmes vagyok, bár ezt még nem szeretném elkiabálni, lehet hogy lesz belőle valami. Na, ha lesz ígérem megírom....
Mára ennyi. Vörös Vezér kiszáll............ sistergés, hagyafoci
----------------
2006.09.12.
Depresszió... közvetítés lelkem mélyéről.
Üldögélek. Mozdulatlan nyugalom s csend vesz körül melyből kitörni akarok, de nem megy... S érzem belül valami baj van. Fáj. Vagy nem. De igen...
Aktív szeretethiányom van. Szerintem. Se Nő, Se Sör, Se Pénz effektus. Csak már rossz egyedül lenni. Miért nincs egy olyan lény/lány a földön, aki kedves, aranyos, és a mosolya felmelegítené jégtömbbé fagyott lelkemet?
sz*r a magány.
Sokat kérek?
Szerintem nem... itt a schoolba is látok annyi balf*szt, olyan aranyos lányokkal, s töröm a fejem, hogy ők miért, s én miért nem...?
Mind1... ez az én sorsom belenyugszom, és kész. Jobb így sem lett...
Szerintetek: