Az életedet nem lehet megállítani, bármennyire is szeretnéd. Gátját tépi, és zabolázhatatlan lendulettel vág magának utat az ismeretlenben. Magával sodorva mindazt amit akarsz, s amit nem. Ha ez megrémít téged, akkor te a sodrás alján vagy, és nem tetszik a hév, gyakran a meder alján heverő kövekhez csap; de próbálj meg felkapaszkodni a hullámokra, és akkor más szemszögből fogsz látni mindent. 

Valahogy eképp tudnám summázni mostani időszakom. A sulinak vége. Kész, Pássz. Nem nekem való, vagy ha mégis, nem most és nem az a szak. Eddig nem akaróztam szembenézni avval, hogy egyedül én irányítom az életem, és nem mások mondják meg, hogy mit és mikor kell csinálnom. A fél nyaram telt el a szokásos, réveteg kábulatban és ettől nem is igen találtam a helyem. A napok egybefolytak, nem volt értelme felkelni, s lefeküdni, várva a holnapot, hisz az is éppoly eseménytelen mint az előző.
Eddig.
A héten szembefordultam magammal, és summáznom kellett, mit értem el eddig: Semmit.
Se nyomom, se súlyom nincs a világban. Se tisztességes párkapcsolatom, se pénzem, se egzisztenciám, se kilátásom. A nulla, a tökéletes semmi. No, de innen kell elkezdeni építkezni. Erőt véve magamon besétáltam az Állami Foglalkoztatási Szolgálathoz, hogy leltárba vegyenek, mint szabad munkaerőt. Ezzel párhuzamosan ügyködöm (pontosabban ügyködtem) azon, hogy volt munkahelyemre visszavegyenek. De mivel erre már nulla az esély, nem sok reményt fűztem a következő próbálkozásomhoz, amely viszont már sikerrel kecsegtet, legalábbis abból a szempontból, hogy rögtön válaszoltak és hívtak be interjúzni. Erre hétfőn fog sor kerülni. Az állás helye Budapest. Reményeim szerint ha visszakerülök a véráramba, amit a főváros jelent, lerázva azt a fajta kötelesség terhét amit az iskola jelent, talán kapok valami pluszt ami befejezi formázásom, és ezzel elnyerem végső helyem a kirakósba.
Budapest... imádva gyűlölt és gyűlölve imádott nagyfalu. A maga folyton nyüzsgésével számomra egy kis darab metropolisz. Beszippantja a rútat és valami szépségest köp helyette az utca kövére, vagy épp fordítva. Gyöngyös a maga álmos vidéki város-féle bájával merőben eltér tőle. Itt minden az aminek látszik, s ezért semmi kihívás nem lángol benne.

Melbourne éjszaka