Akármit is teszünk ellene, nem csak Párizsba, hozzánk is beállt 42-es bakancsával az ősz. Vastag köpenye szelet kavart, ahogy lerázta magáról a vizet. Na, ezért nem szeretjük, ha a hosszú nyár rövid shifttel lép át a hideg évszakba. Egyik nap még izzadunk a vékony ing alatt, másik nap már vacogsz a szövetkabátba. És mint olyan ugye, az ember hajlamos elkapni minden kórságot ilyenkor. Riogatják a H1N1-el a népet, holott szerintem (is) vaklárma az egész, bár kitudja. A meghűlés jobban dívik, orvoshoz meg nem érdemes elmenni, a körbetüsszögött váróban jobban megbetegszik az ember. Ilyenkor kell ellőni a szabadságot a főnőknél, vagy a szülői igazolás kártyát a suliban (ha szükséges). És otthon maradva forró löttyöket inni, zabálni két marokkal az idénytablettát, almát meg paprikát rágcsálni, és mindenek előtt ágyban, jó vastagon betakarózva pihenni, és tervezgetni a telet.
 Egyébiránt állatorvos lova esete forog fenn, szintén dög vagyok, reggelente kénytelen vagyok egy liter forró, mézes-citromos fekete teával indítani, mert levegőt alig kapok rendesen. Hogy a borzcsaládot sírásra ösztökélő szájszagomat ne is említsem. (Na jó, ez utóbbi ritka eset, és amúgy is csak így a megfázós időszakra jellemző. Leírásra csak ézért került, hogy lássátok, én sem vagyok tökéletes, és szintén beleesek ugyan abba a divat-egészség paradigmába mint ti.)

 Summa summarum; mindenkinek, de legfőképp barátnőmnek gyógyulást, akinek innen is üzenem, nem neheztelek az elmaradt randi miatt, nekem az a fontos most, hogy gyógyuljon meg.