James life

És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Nincsenek világokat megváltó gondolataim, nem tudok sorokon át a politikáról vagy a közéletről zengeni. Pár frázis, néhány jól-rosszul kimosdatott kifejezés, egy maréknyi fennköltség. Csak ennyi kell ahhoz, hogy bebugyoláljam a bennem lévő nihilt és tálaljam. Nektek. És tényleg. Őszintén ennyi. Valóban ilyen. Üres.

Szerintetek:

  • Summmer: Követeljük az új blog címét :) (2010.10.04. 18:00) Szervusztok
  • Summmer: Olyan, mintha ez előkészítő gondolata lenne annak a bejegyzésnek, amit kicsit fentebb írtál, az él... (2010.10.04. 11:09) Lomolás
  • Summmer: Hé, ez egy VIP blog, semmi helye itt a globalizációnak. Prostestálásra bujtalak fel :) (2010.10.04. 10:19) Fész-kelődök
  • Summmer: EZ talán a legjobb bejegyzésed, amit itt olvastam tőled, és nem azért, mert a többi gyenge minőség... (2010.10.04. 10:16) Utak
  • Summmer: Na hol van már az a fotósorozat :) És mi a téma? Hadd lám :) (2010.10.04. 10:07) Várjatok
  • Utolsó 20

Napok, Hetek, Hónapok

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

The End

2009.11.22. 16:56 James86

Hogy is lehet belefogni, ilyen címmel akármibe is? Talán megerősítéssel. Igen. Vége. Számomra. Futottam, siettem, rohantam, loholtam, aztán most elértem az erőforrásaim végére. Nem tudok tovább futni, nem akarok tovább futni. Nem arról van szó, hogy nem szeretem Őt, csupán annyi, hogy csalódtam benne tegnap. Eddig nem akartam csalódni, és elnéztem minden egyes meggondolatlan tettét, vagy mondatát, mert olyan csodás lett volna vele a jövő, hogy bármekkora áldozatot képes lettem volna meghozni érte. Hát, neki ez is kevés volt. Végül is, a hibát tényleg bennem kell keresni, mert vakon bíztam benne, az érzéseiben. Ez hiba volt, a legnagyobb hiba.

Hazudni szoktam.

Ezt mondta tegnap arra, mikor megkérdeztem tőle, hogy miért utasította vissza a búcsúölelést, arra hivatkozva, találkozunk még. Aki ilyen komoly, fontos dologban hazudik, méghozzá szemrebbenés nélkül, a szemembe nézve, abban sajnos nem szabad megbízni. Édesem, ismételni tudom magam, mint már annyiszor: ÉN NEKED SOHA NEM HAZUDTAM. Ha te képes voltál rá, akkor meg pont ne te ítélkezz felettem. 

"Kell egy másik lány neked." Ez egy újabb olyan mondat, aminek tartalma csak később nyer jelentést. Annak akit szeretsz, akinek a közelségétől bizseregni kezd a bőröd nem mondasz ilyet. Márpedig ezt mondta, vagyis akkor az érzéseiről hazudott nekem. Könyörögtem neki, hogy hallgasson meg, hogy folytassuk a dolgot, de nem. Őszinteséggel és bizalommal hozakodik elő, és bírál keményen. Amilyen ostoba, fülig szerelmes vagyok, ha csak meglátom MSN-en bejelentkezni, elgyengül a lábam, összeugrik a gyomrom, kipirulok. Szenvedek a hiányától, de a jelek és a tények azt mutatják, Ő nem kér belőlem, és tud nyugodt, sztoikus maradni irányomban. Tudomására jutott, hogy közel állok az idegösszeomláshoz, de a reakciója kicsúcsosodik egy "makesz fel a fejjel"-ben. Amikor Ő rosszul van, vagy csak egy kicsit sápadtabb a kelleténél, nekem már öklömnyi a gyomrom, nehogy baja legyen. Nem azonos súlycsoportban játszunk. Én terítettem a lapjaim. Ő blöffölt, és vitt mindent. Az álmaim... a vágyaim... a szeretetem... a szerelmem... az őszinteségem.

 

Nincs más hátra, mint felállni és ennyiben hagyni a dolgot. Sajnálom. Remélem talász majd egy olyan hülyét mint én, aki ennyit tenne meg érted, aki így szeret és el fogja hinni, ha a szemébe hazudsz, ahogy nekem. Hogy a te szavaiddal éljek, Ági: Elbuktad a bizalom tesztet. De nem haragszok rád. Nem vagyok mérges se. Csak...

 

Erről ennyit.

A bejegyzés trackback címe:

https://jameslife.blog.hu/api/trackback/id/tr961544114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

StarFire 2009.11.24. 11:42:45

Kiégés.Mintha rólunk írnál.De nem!
Létezik 2 ennyire felszínes,önző és hazug ember,aki annyira nem tiszteli a múltat,hogy emberszámba vegyen.Csak kiegészítők voltunk,amit leraktak-ha épp nem az volt a divat.
És ilyenkor felmerül a kédés:miben és mit hazudtak?Hazudták a szerelmet is?Mit gondoltak amikor azt monták "mi"?
Jobb ezeken nem rágódni,mert annál jobban fáj.
Becsülöm benned,hogy azt tudod mondani vége.De ez olyan mint egyy szenvedélybetegség. Csak az első lépés.Ha sikerül tünetmentes leszel egy darabig, de küzdesz a kísértéssel folyamatosan.
És mikor lesz tényleg vége?

James86 2009.11.24. 12:04:58

Ő nem hazudta a szerelmet. Csak lehet nem tudott megbírkózni vele, maga alá gyűrte, és jobbnak látta még letgadni is. Ebből jöttek aztán a "kegyes hazugságok" amik akárhogy is nézzük, mikor utóbb kiderülnek, fájnak; visszamenőleg is. De tünetmentes nem tudok lenni, mert még mindíg hiányzik, és érzem, ha felkeresne, hogy tiszta lappal kezdjük előlről; tudnám neki azonnal mondnai: Jó; rendben. De tudom, ez úgysem fog bekövetkezni, makacsabb Ő annál. Még ha az életem vagy az Ő élete múlna rajta, akkor sem. Vagy nem tudom... nem tudom mit higyjek... =(

Summmer 2009.11.24. 18:26:45

Akárhogy mentegeted, következetlenül magábabolondított, aztán mikor már nem voltál érdekes, otthagyott, mint egy megunt játékszert. És még arra sem hajlandó, hogy a tettei következményét (a sérüléseid feloldását) vállalja....
Te pedig Imi balfék módjára (bocsi...) újra és újra beleringatod magad az álomba, amit anno ugyan ketten álmodtatok, de ő már rég egyedülhagyott benne téged. Ideje meglátnod végre a hibáit, és túllépned! Ő már megtette, és bizony egyetlen könnyet nem hullatott utánad... Jobbat érdemelsz!

James86 2009.11.24. 19:11:04

Az érzéseink magánügy. Az, hogy az éltem egy-egy szeletkéjét szervírozom nektek, egy dolog. De az amit fizikai valómmal éreztem, az egy másik dolog. Az én szűrőmön át tudtok következtetéseket levonni, nem az övén. Ezek az én érzeseim, nem az Övé. Hogy esetlegesen egy egy dologgal beletrafálok-e az Ő érzelmi világába, nem tudom. Maradt nekem a széttört üveggömb darabkái, amiből próbálom visszaolvasni azt, hol kezdőtt a repedés, és hogy legközelebb ne repedjen meg.
Szeretem Őt, ez nem titok, hiányzik nekem, ez sem. De mostanra éreztem azt, hogy a további ragaszkodásom már kínos mindkettőnknek. Szeretném, ha keresne, ez tény, de félek nem fog. Ezek után pláne nem. Pedig néha jobb egyet nyelni az önérzeten a másikért, aki szeret, mitsem konokul egyedül lenni, vagy olyas valakit társul választani aki felé nem sok érzelem fűz... de ez már az Ő dolga. Ha szeret, visszajön. Ha nem, akkor nem.

Summmer 2009.11.24. 21:09:33

Negédes illúziókba kergeted magad újra és újra, miközben nem veszed észre, hogy pont a legkevésbé sem érdekled. Egy szerelmes lány nem kívánná, hogy szedj össze másik lányt, és nem reagálna teljes rezignáltsággal a lelki gondjaidra. Kiábrándult, tovább lépett, kövesd te is, ahogy a bejegyzésedben is írtad...

James86 2009.11.24. 22:59:20

Ehhez nekem idő kell. Türelem, és idő. De addig ne is várd, hogy közömbös legyek irányába. A világ nem csak fekete és fehér, hanem színes. Szóval most épp ott tartok, hogy nem is lépek túl, de nem is ragaszkodok olyan erősen hozzá.

Summmer 2009.11.24. 23:05:00

Persze, nem gondoltam én se, hogy egyik napról a másikra... csak állandó késztetést érzek h a felejtés útjára lökdösselek, mikor ilyen rózsaszín ködben írt gondolatokat fogalmazol meg :) Kitartást :)

James86 2009.11.24. 23:43:19

Nem kell a sajnálat, nem kell a részvét, sem a támogatás... csak egy kis magány, és hogy ki tudjak kapcsolni...
süti beállítások módosítása