Ma, drága barátaim, megünnepeljük a kibaszott döntés kibaszott szabadságát. Iszunk, és mulatunk amíg bírjuk. Megünnepeljük a már előzetesen aposztrofált hazugságokba szőtt hazugságokat, a hihetetlen kifogásokat és a többi lószart. Tósztot a mondunk a már milliószor hallott: "Régebben valóban olyan voltam, de manapság próbálok változni." kifogásra, ami annyira gömbölyű, annyira tökéletes, hogy kikezdhetetlen. Bort nyitunk annak alkalmából, nem kasztráltattam magam, nem váltam "nagyon jó baráttá" akinek szinte önkéntelenül mond el titkokat, gondolatokat az ember lánya.
  Nem. Ez így nem megy nekem tovább. Hogy mindenkinél én vagyok az ütköző, én fogom fel a panaszokat, "milyen szar a mostani kapcsolatom", mert kiállhatatlan a pasi, vagy a családtagja, vagy eleve a helyzet. Nem. Nem válok legjobb barátnővé, nem fogom csikorgatni a fogam, ha látom őket a tények ismeretében, mosolyogva kézenfogva. Új fejezet nyílik mától.

  A mai nap pedig piros betűs ünnep lesz a naptáramban:

AZ ÖRDÖG JÁTSZÓTERE NAP.

  A keresztutak napja. A döntések napja. Mikor sorsfordító lehet egy Igen vagy Nem. Egy A vagy egy B. Annyira könnyű pedig egy ilyen döntést meghozni, de mégis olyan nehéz. Igazságtalanság ilyen döntést kérni akárkitől, de senki nem születik pecsétes írással arról, hogy az élet igazságos. Soha nem leszek én sem az. A megértő, szerelmes énemet körülbelül fél évvel késtétek le. Ez van.
  Elegem van a jófiú szerepből. Elegem van a csak barátból. Aki meghallgat. Aki megért. Aki tanácsot ad. Aki örül, ha a pasi kivételesen nem egy faszkalap. Nem fogok együtt örülni senkivel.

  Listát nyitok, mindenki aki rákelül, egy dobása van. Egyetelen egy. A mai nappal az első név immáron áthúzatott.